A napokban újra csúcsra járt a „kifele ne!”, „kengurut ne!” kampány az internet hordozós fórumain. Néhány eszköz hasznossága kétséges, noha a cél jó lehet. Mire is gondolok?

Ha egy szülőnek meg akarjuk mondani, mit _ne_ csináljon, nagy eséllyel  dac lesz a reakciója, de legalábbis fenntartásokkal fogja fogadni amiről beszélgetni szeretnénk, amire fel szeretnénk hívni a figyelmét.

Ha abból indulok ki, hogy a gyermeknevelésben és úgy általában a kommunikációban mennyire hatástalan az ismételgetett tiltás, negatív állítás, úgy sejtem, hordozós összefüggésben sem lesz igazán hatásos.

Igyekezzünk inkább a hordozásban is a jó példa útján hatással lenni a körülöttünk élőkre, azt hangsúlyozni, hogy miért jó az, amire buzdítjuk.

Legtöbben szeretünk valami mellett dönteni és nem valami ellen, jusson ez eszünkbe amikor azzal kezdenénk a mondatot, hogy Ne!

Kedves ismerősöm, Pechan Eszter sorait idézem, minden szavával egyetértek:

„Miért hordoznak a szülők néha kenguruban? Azért, mert testközelben szeretnék tudni a gyereküket. Miért nem tudják, hogy ez ártalmas? Azért, mert a kengurugyártók többet költenek reklámra, mint az egyéb hordozóeszköz gyártók. Miért nem hisznek nekünk, hordozósoknak a kengurusok? Azért, mert nincs a nevünk előtt dr. ahogy a kenguruk ajánlóinak meg van(…) Hogyan tudom közelebb hozni őket a helyes hordozáshoz? Akit lehet, azt jó példával, szeretettel, elfogadással, információnyújtással. Közösségbe hívással. Akit nem lehet, azt sehogy. Ha indulattal fordulok feléjük az kinek árt? A hordozás elfogadásának, az anyatársamnak és magamnak meg a gyerekemnek.”

Friss 🙂 !

Hordozási tanácsadók közös nyilatkozata

Elhatárolódom attól, hogy anyatársamat a helyes hordozás nevében bárki anyai kompetenciájában megkérdőjelezze, becsmérelje, kioktassa, cselekedetei mögött nemtörődömséget feltételezzen, (döntését) mások csipkelődésének céltáblájává tegye.

A babahordozás (vagy nem hordozás) minden család személyes ügye és felelőssége. Ezt tiszteletben tartom és munkámat ennek figyelembevételével végzem.