A babahordozás (melynek testi vonatkozásairól röviden itt olvashatsz) sokkal több mint praktikus transzport-megoldás. Folytonosság a magzati létből, megnyugtató jelenlét az új környezetben. Hogyan teszi könnyebbé a kis életet a nagy idegenben? Hogyan segítheti babánk egészséges lelki fejlődését?

Evolúciós, pszichológiai alapvetésekből, tényekből szemezgetek, amelyek alátámasztják a babahordozás létjogosultságát és életünkben való helyét.

Nézzük azokat a jeleket, amelyekből arra következtethetünk, hogy gyermekünk hordozásra született.

Az anyaméhből kibújó újszülött védtelen, önállótlan teremtés, akinek meg kell barátkoznia a külvilág erős ingereivel. Fényekkel, hangokkal, melyekkel addig az anyai szervezet szűrőjén keresztül találkozott csak, és amelyek stressz-forrást jelentenek számára. Ezen hatások tompítására a legkézenfekvőbb megoldás ha szülője testéhez simulva megnyugszik. Az ismerős illatok, a testmeleg, a bőrkontaktus hatására biztonságban érezheti magát. Az összebújásnak ezen élményét és nyugtató hatását a hordozás segítségével tartóssá tehetjük, ezzel finom átmenetet biztosítva az anyaméh öleléséből a külvilágba. A testkontaktus kiváltja az öröm hormonjának, az oxitocinnak a termelődését, ami jótékony hatással van a kicsire és nem mellesleg a szülőre, aki magán hordozza gyermekét. A szoros fizikai kapcsolat megszűnésekor mutatott viselkedések is mind a hordozott utódokra jellemzőek. Tehát amikor a baba hangadással, sírással jelez eltávolodván szülőjétől, akkor ennek a közelségnek a visszaállítását szeretné ösztönösen, hiszen ott, testközelben érzi magát biztonságban.

Ez a biztonság-érzet lehetővé teszi, hogy a baba kevesebbet sírjon, valamint nagyon nagy szerepe van a szülőjéhez fűződő biztonságos kötődés kialakulásában. Ez a fajta kötődés a későbbiekben segíteni fogja őt a világ bátor felfedezésében. Mert megtanulja, érzi, hogy létezik biztos pont, ahová mindig visszatérhet. Bizalommal lesz a külvilág felé, mert megkapja a lelki hátteret ahhoz, hogy nyitott legyen a környezetére.

Irodalom:

www.batyuklan.blogspot.hu

Evelin Kirkilionis: Ein Baby will getragen sein